Az intolerancia a háború halálos lángjainak oka. Ha két lény vagy két csoport belekeveredik ezekbe a lángokba, és háborúban vagy viszályban állnak egymással, akkor szabotálják a világegyetem alaphangját, amely a tökéletesítő erő, az abszolút béke, öröm és szeretet. Ellenségeknek lenni a normális állapot megzavarását jelenti, és háborút, bánatot és szenvedést jelent. A megbocsátás az út a fényhez, az abszolút békéhez és a valódi élethez és az Istenséghez való kapcsolódáshoz.

A szimbólum központi elemei:

• A narancssárga csillagok két élőlényt vagy élőlény csoportot szimbolizálnak.
• A keresztező narancssárga sugarak azt szimbolizálják, hogy a felek háborúban állnak egymással vagy ellenségeskednek egymással.
• A lángoló földgömb a háborúzó felek közötti ellenségeskedés következményeit szimbolizálja.
• A sugár tenger a világegyetem alaphangját jelképezi ─ a szeretetet. Az, hogy a sugár tenger a földgömbön kívülre nyúlik, azt szimbolizálja, hogy ahol a gyűlölet tombol, ott a szeretet nem tud megnyilvánulni.

– 4. szimbólum

A kozmikus tudat fejlődésének története

A szimbólum az örök élet útját ábrázolja. Minden élőlény ezen az úton halad, az alacsonyabb létsíkoktól a magasabbak felé.

A bal oldalon, indigó színnel jelölve, láthatjuk a boldogság birodalmát, amelynek elnevezése az élőlények belső élmény állapotára utal. A külső fizikai síkon a boldogság birodalmát ásványi birodalomnak nevezzük. Ezt követi a növényi birodalom piros színnel, az állati birodalom narancssárga színnel, és a jövőbeli tökéletes emberi birodalom sárga színnel. A függőleges vonal az állatvilág közepén elválasztja az állati világot az embervilág szférájától.

A háromrészes függőleges oszlopok egyenként egy-egy élőlényt szimbolizálnak. A növekvő oszlopok az egyén fejlődését és a földi élet sokféleségét mutatják. A számok szimbolikusak.

A fehér mező a tetején az örök énünket vagy X1-et szimbolizálja, a lila mező pedig az egyén örök kozmikus szerkezetét, X2-t, amely az énel együtt alkotja az örök tudatosságot.

A színes mező minden teremtett dolgot szimbolizál, azaz a tudatot és a fizikai organizmust, X3-at. A narancssárga csillag, ahol a zöld sugár hátrafelé, a sárgászöld sugár pedig előre mutat, a zöld színnel a természettudományos kutatást szimbolizálja. Ez a kutatás az élet fizikai részéhez kapcsolódik. A színek keveredésével létrejött sugár a magasabb filozófiát szimbolizálja. Ez tovább halad befelé, a spiritualitás felé.

A sárga sugár a tetején a vallási elvet szimbolizálja, amely az embereket a hitből és az vallástalanságból a saját maguk által megtapasztalt kozmikus tudatosság felé vezeti, amelyet az ötágú csillag jelöl. A vallási elv tetején való elhelyezkedése az ember identitásának örök és spirituális részéhez kapcsolódik.

A földi ember vallási őskorának mítoszai így még felfedezetlen kozmikus igazságokat rejtenek.

A földgömb elhelyezkedése az emberiség fejlődési szakaszát mutatja az állatvilág utolsó részében. A bal alsó sarokban lévő kis képen a nap a kozmikus tudatosság mindent átfogó fényét szimbolizálja. A beavatott megérzi mind az örök, mind a teremtett aspektusát a világegyetemnek. A kis háromszög az éretlen embert és az idő és tér által korlátozott érzékelési horizontját szimbolizálja. Lásd a következő szimbólumot.

© Martinus kozmikus szimbólumai a szerzői jogi törvény védelme alatt állnak. A szerzői jogok a Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København tulajdonát képezik.

A világegyetem egy végtelen egység, amely egy mindent magában foglaló lényt alkot, vagyis az Istent. Az Isten minden létező élőlényből áll. Ezek életként szerveződnek az életen belül. Ez azt jelenti, hogy minden lény egyszerre makro-lény, amely életteret biztosít a mikro-lényeknek, és mikro-lény, amely életteret kap egy nagyobb makro-lénytől. Így minden élőlény elválaszthatatlanul életfeltétele a másiknak.

A szimbólum központi elemei:

• A háromszög és a középső fehér mező az ént és annak tudat felettét szimbolizálja. A külső mező a fizikai szervezetét és tudatát szimbolizálja.
• A szimbólum több kisebb formátumban való ismétlése azt mutatja, hogy az élőlények szervezetei beépültek az élőlények szervezeteibe.
• Fizikai szervezetünk életteret biztosít szerveinknek, amelyek viszont életteret biztosítanak sejtjeinknek, amelyek pedig még kisebb mikrolényeknek biztosítanak életteret, és így tovább, a végtelenségig.
• Hasonlóképpen, fizikai testünk egy mikrolényt alkot a Föld szervezetében, amely mikroorganizmus a Naprendszer szervezetében, amely viszont mikroorganizmus a Tejút rendszerében, és így tovább felfelé a végtelenségig.

A világegyetem él és azonos Istennel. Isten és az élő lények – az Istenfiak – hat különböző létsíkon keresztül állandó párbeszédben állnak egymással. Az Istenfiak élete úgy szerveződik, mint a szimbólum 7-ben látott organizmusok az organizmusokon belül.

Összefoglalás a 11. szimbólumról – Az örök világkép, az élő lény 2, az örök Istenség és az örök istenfiak

A szimbólum a világegyetemet teljes egészében ábrázolja. A világegyetem egy élőlényt alkot, nevezetesen az Istenséget. Az Istenség hármas elvként jelenik meg, amely az énből, a teremtő képességből és a teremtettből áll. Az Istenség minden létező élő lényt, az istenfiakat magában foglalja. Minden istenfi ugyanazt a hármas elvet képviseli, ezért a szimbólum minden egyes lényt is szimbolizál. Az Istenség és az istenfiak örökös kölcsönhatásban élnek. Mivel minden létező élőlény teremtő és érzékelő szerve együttesen alkotja az Istenség teremtő és érzékelő szervét, itt valósággá válik, hogy az Istenség mindenütt jelen van, mindenható, mindenható és mindenható. A világegyetem alaphangja a szeretet.

Az élőlény a világegyetem hat erőforrásának vagy alapenergiájának segítségével hozza létre tudatát. A hat energia kombinációja határozza meg, hogy a lény a spirálkörforgás hat létsíkjának melyikéhez tartozik. Az örök kozmikus éhség és jóllakottság elve révén a lény ritmikus folyamatban halad át a hat létsíkon. Így a lény saját vágya és akarata vezeti át a körforgás sötét régióin és fényes régióin egyaránt.

A szimbólum központi elemei:

• A fekete keresztcsíkok közötti színes mezők alkotják a létsíkokat.
• A legalsó létsík, amelyet mindkét oldalon indigó jelöl, a spirálkörforgás végső boldogságbirodalmát képviseli. Ezt követi egy új spirálkörforgás, amely a hat létsíkból áll: piros ─ a növényvilág, narancssárga ─ az állatvilág, sárga ─ az igazi emberi világ, zöld ─ a bölcsesség világa, kék ─ az isteni világ, indigó ─ a boldogság birodalma. Ezután piros színnel jelzik a következő spirálkörforgás növényvilágának kezdetét.
• A középen lévő hat függőleges alakzat az alapenergiák fejlődését mutatja. Ez egy örök ritmikus mozgásként történik, a látens állapotból a csúcspontig, majd vissza a látens állapotba, és így tovább.

Minden élőlény egy örökös organikus együttműködés része, amely spirálkörforgásban szerveződik. Minden körforgásban a lények a sötétségből vagy tudatlanságból a fénybe vagy kozmikus tudatba és szeretetbe való átalakulást tapasztalják meg. Majd tovább haladnak új spirálkörforgás sötétségének és fényének átéléséhez. Minden új spirálkörforgás új változatban élhető át. Minden élőlény egy makro-lény, amely életteret és életfeltételeket biztosít az alatta lévő spirálokban élő mikro-lényeknek, miközben mikro-lényként maga is életteret kap a fölötte lévő spirálokban élő makro-lényektől.

A szimbólum központi elemei:

• A szimbólum hét kozmikus spirálciklust ábrázol.
• A középső, D betűvel jelölt spirál azt a ciklust szimbolizálja, amelyben mi magunk is vagyunk, és amely a mi közép-kozmoszunkat alkotja.
• Az A─C spirálciklusok a mi mikrokosmoszunkat alkotják. A C spirál a mi szervi lényeinket szimbolizálja. A B-spirál a sejtjeinket, az A-spirál pedig azt a mikrolétet jelképezi, amelyet anyagnak vagy anyagként jelölünk.
• Az E─G spirálkörforgások alkotják a makrokozmoszunkat. Az E-spirál a bolygók és a bolygórendszerek otthona, az F-spirál a naprendszert, a G-spirál pedig a Tejút-rendszert tartalmazza.
• A spirálkörforgás mind a makro-, mind a mikrokosmosban végtelenül folytatódik.

Az élőlény alapszerkezetében egy örök központtal vagy énnel rendelkezik, amely olyan mozgásfajtákat bocsát ki, amelyek ugyanahhoz a központhoz térnek vissza. Ez örökké számos körforgásos mozgásba van burkolva. Minden körforgásos mozgás végén egy új körforgás jön létre. Ez a mozgásstruktúra az én körül tehát örök, és örök testnek nevezhető. Mivel minden energia- és mozgásfajta minden esetben az énből indul ki, és körforgásban visszatér ide, a lény a sorsa abszolút első oka, és ezért sorsa egyetlen eredete. Az örök és megingathatatlan igazságosság így abszolút valóságként jelenik meg.

A szimbólum a körforgás elvét jelképezi annak különböző megnyilvánulásaiban. Ez az elv magában foglalja a négy alapelvet, amelyet az évszakokként ismerünk. A tél a sötétség és a hideg korszaka, amikor az élet vagy a természet a legkevésbé virágzik. A tavasz a fényt és a meleget hozza, és minden élet a természetben csírázni és növekedni kezd. Nyáron a fény és a meleg elérik csúcspontjukat, és az élet itt éri el legmagasabb fokát. Ősszel a fény és a meleg csökken, és ezzel együtt az élet is. Ezután visszatér a tél. Ugyanezek a négy évszak elvei megfigyelhetők a napciklusban, a földi életciklusban és a kozmikus spirálciklusban is.

A szimbólum központi elemei:

• A legfelső kerek alakzatok balról jobbra a téli napfordulót, a tavaszi napéjegyenlőséget, a nyári napfordulót, az őszi napéjegyenlőséget és ismét a téli napfordulót jelzik.
• A felső és alsó vízszintes mezőkben a spirálciklus 6 birodalma a szokásos színekkel van jelölve.
• A ferde csíkokkal ellátott mező az évszakok elveinek területét jelöli. Ezek az évkör, a napkör, a földi élet körforgása és a kozmikus spirálkörforgás.
  • A szürke csíkokkal ellátott mező jelöli: a telet, az éjszakát, a gyermekkort, valamint az állatvilág és az igazi emberi világ utolsó felét.
  • A zöld csíkokkal jelölt mező jelöli: a tavaszt, a reggelt, a fiatalságot, valamint a bölcsesség birodalmát és az isteni világ első felét.
  • A többszínű csíkokkal jelölt mező jelöli: a nyarat, a délutánt, a férfikort, valamint az isteni világ második felét és a boldogság birodalmát.
  • A piros csíkokkal jelölt mező jelöli: az ősz, az este, az öregkor, valamint a növényvilág és az állatvilág első felét.
• A sárga és zöld színű vízszintes kúp alakú figurák az érzelmek és az intelligencia fejlődését jelzik. Az intellektualizált érzelem az abszolút szeretetet, az univerzum alaphangját jelenti.

„Szemet – szemért, fogat – fogért”
A Biblia megjósolt egy időt a „jajgatás, rettegés, háborús lárma és háborús hírek” fognak megjelenni. Máté 24, Mark 13 Lukács 21 és János 14-16. Ezeket, a nehéz időket az „utolsó ítélet napjainak” is nevezik.

A jóslatok nagyon illenek a mai időkorszakra, amiben élünk, az múlt évszázad korai kezdetével. Mondva volt, hogy ez alatt a korszak alatt Krisztus szeretetüzenete bővebben meg lesz magyarázva: „És a Vigasztaló a Szentlélek, akit majd nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.” János 14:26

Tehát nem egy szellemi tudományi megmagyarázása Jézus szeretettanának az, ami jönni fog. Nem egy személy fog a fizikai ég felhőin megjelenni. Egy személy nem tud úgy megjelenni, mint „egy villámlás kelettől-nyugatig”. Krisztustudat a gondolatvilág égboltján fog megjelenni. Az emberiségnek Krisztustól személyesen lett megígérve egy lelki tudás a fizikai világ mögött létező szellemi valóságokról, mikor már könnyebben meg fogjuk tudni érteni önmagunkat és a saját és Isten örökkévaló, halhatatlan és szeretetteljes természetét. Fog a Harmadik Testamentum lenni ez a Vigasztaló?

Megint egy sort látunk, narancsszínű és sárga figurákkal a jelképen legalul. Ez különböző földi életet mutat, amelyek a reinkarnáción keresztül társulva vannak egymással (a kis sárga körívek legfelül) a szellemi világokban eltöltött időszakokkal (sárga) megszakítva, a különböző földi élet között. A jelképen találkozásra kerül sor a szenvedés karmával, a baloldali nagy narancsszínű körívvel jelezve, valamint a karddal, ami behatol a szívbe.

A szív a fizikai szervezetet jelképezi a fehér háromszög pedig, hogy a cselekedet az örök istenfia ellen irányul, aki szintén bosszúálló módon reagál. A bosszúálló nem tudja, hogy evvel a cselekedetével a saját jövőbeli sorsát teremti meg. A mentális kapcsolat a világmindenség alaphangjával, a mindenszeretettel, a sugárglóriával a csontváz mögött jelképezve, most megszakadt.

Csak számtalan vereség után az ellenséges túlerő előtt, kezdődik az igazság Jézus szavai mögött, hogy „szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, cselekedjetek jót azok ellen, aki gyűlölnek bennetek és imádkozzatok azokért, akik megsértenek és üldöznek bennetek”, lassan hajnalodni.

A tűztenger egy égő világot jelképez, ahol a háborúk, forradalmak, sztrájkok, munkáskizárások, politikai és vallási küzdelmek, szegénység, betegség és ínség virágzik. A vulkán természeti katasztrófákat jelképez, mármint földrengéseket, árvizeket, ciklonokat stb. Ez a fajta karma makrokozmosz természetű. Ezek a felelősség hiányának következményként merülnek fel a mikrokozmoszunkkal, vagyis a fizikai szervezetünkkel szemben.
Itt van a makrokozmikus felelősségünk, a mikrovilágok napi ellenőrzésünk alatt állnak jóban és rosszban. A szervezetünkben számtalan mennyiségű mikro lények élnek, akiknek a boldogsága és egészsége a szokásainktól függ. Szenvedéskarma nem Isten büntetése.

A gonoszságot nem lehet legyőzni a Mózes törvény kiáltványával: „Szemet szemért, fogat fogért.” Sötétség és szenvedés egy beavatási folyamat, ami idővel fogékonnyá tesz minket egy magasabb szeretettudatra. A fény utáni vágy a sötétségben születik meg. És lásd, a fény jönni fog…

A szimbólum központi elemei:

• Az alsó narancssárga mezők, amelyeket sárga mezők választanak el egymástól, a lény inkarnációinak sorozatát szimbolizálják.
• A háromszög és a szív a lény énjét és szervezetét ábrázolja.
• A bal oldalon látható széles narancssárga ív egy visszatérő sorsív, amely egy gonosz vagy sötét cselekedet hatása, amelyet a lény a felebarátja ellen követett el.
• Az a személy, természet vagy eszköz, amely elindítja a visszatérő sötét sorsívet, ellenségként vagy igazságtalanságként van felfogva. Ezt jelképezi a bal oldalon látható szablya. Amíg a lény nem érti meg, hogy ő maga a sorsa eredője és oka, addig továbbra is gyilkos módon reagál. Ezt mutatja a jobb oldalon látható kard és a jobbra felfelé ívelő narancssárga ív. Ezzel egy új sötét sorsív indul el, amely visszatér a lényhez.
• A halálfej a hideg materializmus azon felfogását szimbolizálja, hogy a halál az élőlény teljes megsemmisülése.
• A tűztenger a háborút és a nyomort ábrázolja.
• A vulkán a természeti katasztrófákat jelképezi.
• A materializmus és az istentelenség éjszakai fekete halálos égboltja mögötti sugárzó glória a legmagasabb spirituális világok fényét mutatja.

© Martinus kozmikus jelképeit törvény védi. Copyright: Martinus Åndsvidenskabelige Institut i København.

A szimbólum azt mutatja, hogy az emberi képességek fejlesztése védelmet nyújt a sötét sors ellen. Kozmikus értelemben a „bűn” nem létezik, hanem önző cselekedetekből ered, amelyek egyben az élet törvényeinek megsértését is jelentik. Ennek a sorsnak a hatásait mindig kellemetlenségként és szenvedésként éljük meg. A szenvedésen keresztül azonban kifejlődik az együttérzés vagy az emberség, és sorsunk fokozatosan felderül.

A két függőleges fehér vonal közötti terület a jelenlegi fizikai életet szimbolizálja.
Az ibolyaszínű mező a lény tudatfeletti létet mutatja.
A sárga mező a múltat szimbolizálja, a zöld mező pedig a jövőt.
A narancssárga és a fehér mező a fizikai, illetve a szellemi életet mutatja.
A narancssárga színű lépcsőfigura a lény egyéni földi életét jelenti, mint az evolúció egy lépcsőfokát.
A szellemi életből szellemi életbe haladó fehér ívek a lény fényes szellemi sorsíveit mutatják, a narancssárga ívek pedig a lény fizikai sorsíveit.
A sárga láng rajzolata a lény humánus képességének fejlődését szimbolizálja, és ezáltal azt a képességét, hogy semlegesíteni tudja a visszatérő sötét karmát vagy sorsot.
Amikor az emberi képesség teljes mértékben kifejlődik, az ember véglegesen megszabadul a szenvedéstől, eléri a kozmikus tudatosságot, és az életet ragyogó fényként éli meg.
Lásd még a 20. számú szimbólum magyarázatát Az örök világkép 2. részében.

© Martinus Intézet 1981