29.1 A világkép az élet és az univerzum alapelveinek áttekintése
Mi az a világkép? Az alapelvek áttekintése, amelyekre az egész természet, az élőlények élete, valamint a csillagok és a tejút reakciói és pályái épülnek. De hogyan lehet egy embernek, egy ilyen kis mikrolények, ilyen áttekintést szereznie? A világegyetemnek nincs sem kezdete, sem vége. Végtelen kiterjedésű. Nem lehetséges áttekintést szerezni valamiről, ami végtelen kiterjedésű. Hogyan lehetne mélyére hatolni valami olyannak, ami feneketlen?
Csak fanatikusok állíthatják, hogy áttekintésük van a világegyetemről. Igen, ez a közönséges modern felfogás, különösen a materialista tudomány részéről. De hogyan is lehetne más véleményen lenniük a közönséges materialista beállítottságú embereknek? Még nem tudják úgy beállítani érzékeiket, intelligenciájukat és felfogóképességüket, hogy valóban átlássák a világegyetemet, és ezáltal megértsék az élet rejtélyét vagy az élet titkát. Az élet értelme nem az, hogy a világegyetemet ne lehessen megérteni.
Az élet értelme nem az, hogy az élet maga, a saját identitásuk rejtély maradjon. Krisztus számára az élet és annak eredete nem volt misztérium, hanem kristálytiszta valóság. Az, hogy ezt a nagy tudását csak gyermeki módon tudta megnyilvánítani, nem neki, hanem a gyermeki és kozmikus értelemben analfabéta emberiségnek köszönhető, akihez szólnia kellett. Ugyanez a primitívség és kozmikus gyermekiesség az emberekben az oka annak, hogy a nagy vallások sem tudták logikus gondolatmenetekben, az értelem számára látható és így az ész számára ellenőrizhető tényekként feltárni a világkép titkát. Így lehetetlen áttekinteni a világot.
Miért nem képes a tudomány a hatalmas optikai készülékeivel, távcsöveivel, mikroszkópjaival és elektronmikroszkópjaival, valamint hatalmas számítógépeivel ezt az áttekintést megvalósítani? A modern tudomány és az általános materialista beállítottságú emberek hozzáállásával a világegyetem misztikája vagy titka megoldhatatlan. A világegyetem áttekintése nem a tudomány által kutatott jelenségek kérdése.
29.2 A méretek és súlyok nem adhatják meg az élet rejtélyének megoldását
A világegyetem titkának vagy rejtélyének megoldása nem a méretek és súlyok kérdése, ahogyan az élő lény misztikája vagy titka sem oldható meg annak méretének, térfogatának, alakjának és színének ismeretével.
A világegyetem végtelen, minden méretet magában foglal. Valami, ami minden méretet magában foglal, azt lehetetlen mérettel kifejezni. Valami, ami minden méretet magában foglal, szintén nem fejezhető ki számokkal. Amíg csak olyan dolgok kutatására vagyunk beállítva, amelyek számokkal vagy méretekkel és súlyokkal fejezhetők ki, addig a tudomány zsákutcájában találjuk magunkat. És semmilyen választ nem kapunk az élet valódi fő kérdéseire: Mi az élet, mi az élő lény, halhatatlan-e, és mi a világegyetem? És itt felmerül a kérdés, hogy egyáltalán mire jó az élet rejtélyének megoldása. De erre ismét vissza kell kérdezni: Hogyan lehetne másképp legyőzni az összes szenvedést és nyomort, a depressziót és az életuntat, a bánatot és a betegséget, valamint a mindent átható „mindenki háborúja mindenki ellen” jelenséget? Ezeket és hasonló nagy kérdéseket nem lehet számokkal megválaszolni.
Nem segít az sem, ha ismerjük a fény sebességét, a csillagok közötti távolságot, az atomok és elektronok szerkezetét, a Föld forgását és a Nap pályáját az űrben stb., ha súlyos betegségekben szenvedünk. Ez a tudás nem nyújt vigaszt a gyász idején, ahogyan a depresszió és az életunt érzés ellen sem segít. Ha a számok és a súlyok megoldanák az emberek ilyen életproblémáit, akkor a Föld már régóta az angyalok világa lenne, ahol nincs bánat, sírás vagy fájdalom. De nem így van.
A világ a bánat, a halál és az életet tönkre tevő betegségek csúcspontján van, bár az emberek uralják a fizikai anyagot, gombokat nyomkodnak, és a természet ember által befogott erői dolgoznak ugyanazon lényért. Ennek ellenére ez a zseniális tudás és képesség a materiális területen nem akadályozza meg az embereket abban, hogy analfabéták maradjanak az élet rejtélyének vagy az élet titkának megoldása tekintetében.
29.3 A világ végtelen mind időben, mind térben és nem lehet megmérni. Az időn és téren kívüli „valami” csak egyféleképpen értelmezhető, mégpedig „valami, ami van”.
Ahhoz, hogy megtaláljuk az élet rejtélyének megoldását, ki kell lépnünk a materialista tudomány zsákutcájából. Ez nem a materialista tudomány lekicsinylése, hanem inkább annak védelme. Hiszen a materialista tudomány nagy zsenialitással oldja meg azokat a területeket az élet misztikájában, amelyekre rendeltetett és amelyekre képes. Azt követelni tőle, hogy olyan problémákat és rejtélyeket oldjon meg, amelyek teljesen más természetűek, mint a méret, a súly, a térfogat, a forma és a szín, olyan, mintha azt követelnénk tőle, hogy legyen szakértője olyan dolgok és jelenségek ismertetésének, amelyek egy teljesen más valósághoz tartoznak, mint az, amit meg lehet mérni.
Mi is ez a másik valóság? Az a valóság, amelyhez eljutunk, amikor megértjük, hogy a világegyetem végtelen mind időben, mind térben, és ezért megjelenése nem mérhető meg senki számára. Ezért nem lehet semmiféle idő- és térdimenzió eredménye. Ennek ellenére létezik. Tehát itt valami olyasmivel állunk szemben, ami időn és téren kívül létezik. Itt találkozunk először egy olyan valósággal, amely más természetű, mint az a valóság, amit meg tudunk mérni. Mivel ez a „valami” időn és téren kívül van, csak egyféleképpen lehet értelmezni, mégpedig úgy, hogy ez csak „valami, ami van”.
És itt eljutottunk egy szilárd valósághoz, amelyet nem tudunk eltüntetni. Sőt, még többet is felfedezhetünk ebben a valóságban, amely szintén nem tartozik az időhöz és a térhez. Tudjuk, hogy ebben a „valamiben” zajlik minden teremtés, minden mozgás, ahogyan azt is tudjuk, hogy kizárólag ez a mozgás vagy teremtés hat az érzékeinkre. Amit tapasztalunk, tehát nem az a „valami, ami van”, hanem valami, ami ebben a „valamiben” található. A mozgásnak köszönhetően ez reagál az érzékszervekre, amelyek szintén mozgás, és így keletkezik az, amit életélménynek nevezünk.
Az élet átélése tehát valójában csak egy sor -erősebb vagy gyengébb – összeütközés érzékszerveink energiája és a környezet energiája között. Mivel a mozgások sebessége és ereje különböző, az ütközések ereje is különböző. Ezeket a különböző ütközéseket tapasztaljuk meg érzékszerveinken keresztül, és ezek válnak bánatunkká és örömünkké, egészségünkké és betegségünkké, békességünkké és viszályunkká környezetünkkel. Bizonyos esetekben ezek az érzékszervi ütközések szilárd anyagként hatnak, más esetekben folyékony, légszerű és sugárszerű anyagként. Így fogalmunk lesz az anyagokról és mi magunk is tudunk ezekkel az anyagokkal zsonglőrködni. Ezt a műveletet teremtésnek nevezzük.
29.4 Az énünk, amely örök valóság, akárcsak a világegyetem, szintén rendelkezik a „valami, ami van” elemzéssel. Van egy teremtett és egy örök oldalunk. Két világ létezik, a tér-idő dimenziós és az örök világ.
Most már láttuk, hogy ebben a „valami, ami van” nem csak mozgás és mozgások ütközései és reakciói vannak, hanem van valami, ami ezeket megtapasztalja, például mi. Mi vagy kik vagyunk? Ahhoz, hogy tisztázzuk, kik vagyunk, el kell ismernünk, hogy nem lehetünk azonosak a szervezetünkkel, mert az csak mozgást képvisel, függetlenül attól, hogy ez a legkisebb mirigyfunkció vagy agyrezgés, ahogyan az izomzat és a csontváz is mozgást vagy rezgést képvisel. Az énünkben nem lehetünk azonosak ezekkel a mozgásokkal, amelyeket nemcsak tapasztalunk, hanem magunk is elindíthatunk, vagyis teremthetünk. De ha nem tartozunk a mozgáshoz, akkor nem vagyunk mérhetőek sem. Így időn és téren kívül is létezünk.
Mi, azaz a legbelsőbb énünk itt sem férfi, sem nő, sem nagy, sem kicsi, sem gonosz, sem jó. Tehát itt nincs más elemzésünk, mint amit maga a világegyetem ad, nevezetesen „valami, ami van”. Most már tudjuk, hogy az a „valami”, ami bennünk van, az a mi saját énünk. Ennek nincs se kezdete, se vége. Ez az örök valóság, úgy, mint a világegyetem. Énünk felülmúlja a mozgást, mivel képes átélni és megtapasztalni a mozgást teremtés formájában. Ezen a teremtésen keresztül valósággá teszi a létezését. Valamint azt is tudjuk, hogy e nélkül az énünk nélkül a szervezetünk bomlásnak és pusztulásnak van kitéve.
Az élőlény a szervezetével tehát egy ént és egy mozgáskombinációt alkot, amely reagál a külső mozgásokra, és maga is mozgásokat indít el. Tanúi vagyunk tehát annak, hogy a mozgások mögött van egy eredet, ami nélkül lehetetlen a logikus teremtésnek formálnia magát. Mindannyian alkotók és alkotások vagyunk, és így két világot képviselünk, a tér-idő dimenziót és az örökkévalót. A tér-idő dimenzió a szervezetünk és alkotásaink.
Amit alkotunk, azok a megnyilvánulásaink, ez az énünk létezésének kinyilatkoztatása ezen a teremtésen túl. Az, hogy emberi lények vagyunk, csak az énünk által létrehozott ideiglenes együttes kombinációja az anyagnak, az energiáknak és a mozgásnak, de ez nem a mi valódi magunk. És akkor mi van a világegyetemmel? Az is végtelen, időn és téren kívüli, „valami, ami van”.
29.5 A világegyetem, amelyben mi is élünk, egy élőlény szervezete. Boldogságunk és boldogtalanságunk attól függ, hogy harmóniában vagy diszharmóniában élünk-e az élőlény, Isten szervezetével.
Az élőlények hasznára, örömére és áldására váló mozgásai az univerzumnak a teremtmények vagy az anyagok logikai összetételeiben is megnyilvánulnak, amely azt is megmutatja, hogy azok gondolatok eredményei, pontosan úgy, mint az emberek megnyilvánulásai és teremtményei. Az ember megnyilvánulásai és teremtményei élőlénynek mutatja az embert, ehhez hasonlóan a természet vagy az univerzum teremtményei élőlénynek mutatják az univerzumot vagy a világegyetemet.
A világegyetem az örök én szervezete, ugyanúgy, ahogy a mi szervezetünk a mi énünk szervezete. A világegyetem egy élőlény szervezete, amelyben mi a szervezetünkkel együtt létezünk. Mindennapi életünk megélése attól függ, hogy a mi energiánk, anyagunk harmonikusan vagy diszharmonikusan működik-e együtt ennek a nagy szervezetnek az energiáival. Ettől a viszonytól függ boldog vagy boldogtalan sorsunk. Az életélmény tehát a világegyetem szerkezetéhez való viszonyunk terméke, hasonlatosan a bennünk élő mikroorganizmusaink hozzánk, a mi szervezetünkhöz való viszonyulása általi életélményéhez.
Cselekedeteink által diszharmóniába kerülhetünk a világegyetem szerkezetével, azaz diszharmóniába Isten szervezetével, és sorsunk boldogtalan lesz, ahogyan diszharmóniába kerülhetünk saját szervezetünk mikroorganizmusaival is, és betegséget tapasztalunk, ami szintén része a boldogtalan sorsnak. Az Isten szervezetével és a saját szervezetünk mikroorganizmusaival való harmónia által Isten képmására teremtett tökéletes emberré válunk. Ez a teremtés nagy célja.
29.6 A kozmikus világkép – lényegét tekintve, – azt mutatja, hogy az élő világegyetem a legmagasabb tudatosság megnyilvánulása, maga a fizikai és lelki teremtés és létezés.
A világkép szerint a világegyetem egy élőlény, a legmagasabb tudatosság megnyilvánulása, a fizikai és lelki teremtés és létezés kifejezése. Ezt az élőlényt imádják az emberek évezredek óta – és joggal – Istenként.
Mi mikrolények vagyunk ebben az Istenségben, így anatómiailag kapcsolódunk hozzá, ebből következik, hogy minden fizikai és lelki jólétünk kizárólag annak a függvénye, hogy örömöt és áldást jelentünk-e minden más élőlény számára. Ha nem gondoskodunk fizikai szervezetünkről, és nem teljesítjük annak létfontosságú egészségügyi igényeit a táplálkozás és a higiénia terén, akkor kisebb-nagyobb mértékben tönkre tesszük a saját szervezetünkben élő mikrolények életét és jólétét, ami betegségekhez vezet. Ha haragot és keserűséget érzünk más lények iránt, és üldözni akarjuk őket, mert úgy véljük, hogy rosszat tettek velünk, akkor valójában Isten szervezetének mikró lényeit üldözzük. Istennek el kell kezdeni harcolni ellenünk, hogy megőrizze saját szervezetének egészségét. Istennek ez a harca a testében vagy szervezetében lévő egészségtelenséggel olyan pontossággal és precizitással zajlik, hogy „amit az ember vet, azt aratja”. Igen, sőt, „minden hajszála megszámlálva van”, ahogyan „egy veréb sem eshet a földre Isten akarata nélkül”. Nem is olyan furcsa, hogy ez a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” elve minden törvény teljességét jelenti.
29.7 Az egészség, a boldogság és az életöröm útja az, hogy örömöt és áldást jelentsünk mindennek, amivel kapcsolatba kerülünk
Ezzel a világszemlélettel olyan útra léptünk, amely nem zsákutcába vezet, ez egy nyitott út direkt annak a megértéséhez, hogy a világegyetem az időn és téren átívelő, örök Isteni organizmus, amelyben mi, mint ugyanolyan örök lények, „élünk, mozgunk és vagyunk”, valamint a viselkedésünk, legyen az boldog vagy boldogtalan, kizárólag egy anatómiai jellegű kérdés.
Minden élőlény egy nagyobb szervezet életfunkciója. Ha gondolkodásunkkal és viselkedésünkkel más, ugyanazon szervezetben élő lények életét romboljuk és azokat életképtelenné tesszük, akkor betegségeket és egészségtelenséget okozunk abban a nagy szervezetben, amelyben éljük az életünket. Itt könnyen látható, hogy a világban minden szenvedés alapvető oka a tökéletes anatómia megsértése, annak az anatómiának, amelynek erejével a világ összes élete egy egységbe van összekapcsolva.
Láttunk egy másik, életet adó gondolkodásmódot, amely megmutatja nekünk, hogy mi ebben az egységben egy örökké közreműködő központ vagyunk, és hogy az egyetlen út a teljes egészséghez, boldogsághoz és életörömhöz az, hogy örömöt és áldást jelentsünk mindennek, amivel kapcsolatba kerülünk.
Ez volt a kozmikus világkép rövid összefoglalója.
Egy előadásból a Martinus Intézetben, 1955. február 10-én, csütörtökön. Először a Kosmos 1983 (1) című kiadványban jelent meg.