A szimbólum azt mutatja, hogy az emberi képességek fejlesztése védelmet nyújt a sötét sors ellen. Kozmikus értelemben a „bűn” nem létezik, hanem önző cselekedetekből ered, amelyek egyben az élet törvényeinek megsértését is jelentik. Ennek a sorsnak a hatásait mindig kellemetlenségként és szenvedésként éljük meg. A szenvedésen keresztül azonban kifejlődik az együttérzés vagy az emberség, és sorsunk fokozatosan felderül.
A két függőleges fehér vonal közötti terület a jelenlegi fizikai életet szimbolizálja.
Az ibolyaszínű mező a lény tudatfeletti létet mutatja.
A sárga mező a múltat szimbolizálja, a zöld mező pedig a jövőt.
A narancssárga és a fehér mező a fizikai, illetve a szellemi életet mutatja.
A narancssárga színű lépcsőfigura a lény egyéni földi életét jelenti, mint az evolúció egy lépcsőfokát.
A szellemi életből szellemi életbe haladó fehér ívek a lény fényes szellemi sorsíveit mutatják, a narancssárga ívek pedig a lény fizikai sorsíveit.
A sárga láng rajzolata a lény humánus képességének fejlődését szimbolizálja, és ezáltal azt a képességét, hogy semlegesíteni tudja a visszatérő sötét karmát vagy sorsot.
Amikor az emberi képesség teljes mértékben kifejlődik, az ember véglegesen megszabadul a szenvedéstől, eléri a kozmikus tudatosságot, és az életet ragyogó fényként éli meg.
Lásd még a 20. számú szimbólum magyarázatát Az örök világkép 2. részében.
© Martinus Intézet 1981
